Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés Nehéz Györggyel az Utasellátó kiállítás gyűjtemény tulajdonosával

Beszélgetés Nehéz Györggyel az Utasellátó kiállítás gyűjteményének tulajdonosával

Tornyi Ferenc: Az újságírószakma ősi szabálya, hogy a névvel nem szoktunk viccelni. Mégis megkérdezem: Te nehéz ember vagy?
- Nehéz, igen: miután a nevem: Nehéz György…
T.F.: Ugyanakkor mondják: bárki, akinek valamilyen gyűjtőszenvedélye van, az kicsit bolondja, őrültje hobbijának.
N. Gy.: Egyetértünk, az aki valamit, valaha is gyűjtött és igazán belemélyedt, az bogarassá válik…
T.F.: Mit kínálsz Te a Vasutas Művelődési ház kiállítótermében? Miféle látnivalót?
N.Gy.:Aki ellátogat erre a kiállításra, január 12-től a hónap végéig, az a 67 éves Utasellátónak a történetével ismerkedhet meg - 1948-tól napjainkig –,
illetve a belga és a német elővállaltnak a kis tárgyi emlékeit is megnézheti.
T.F.: Abban a világban, ahol néhány vonat kivételével már büfékocsit sem talál az utazó, abban a fiatalok azt sem tudják, hogy mit jelent az Utasellátó… vagy „Resti”.
N.Gy.: Ma már a szolgáltatás minimális, 2012 óta már csak nemzetközi forgalomban lehet ezzel a szolgáltatással találkozni, illetve a Balaton északi partján az úgynevezett retro-vonatban…
T.F.: Az állomásokon csak van „resti!”
N.Gy.: Az állomásbéli utasellátást állószolgáltatásnak nevezték, a 90-es években ezeket a helyiségeket privatizálták, ebből lett a „Resti Zrt”, majd ezt a céget újra visszavette a MÁV…
T.F.: Tudod én mire emlékszem? „Bambi”-ra - kátrányos üdítő -, a „mignom”-ra, ehetetlen és élvezhetetlenül édes volt, és ha nem forgalmas helyen működött a bolt, száradt, szikkadt szalámis zsömlékre…
N.Gy.: Ez igaz, a nagyobb, forgalmasabb állomásokon reggel lefőzték a kávét, szendvicset készítettek hajnal öt órakor és már amikor nyitott a pavilon, rögtön kétszáz adag kávét és sok harapnivalót a munkások, az utazók megvettek és elfogyasztottak. Tehát mindkét véglettel lehetett találkozni. Persze a Bambit sem egyformán fogadták, aki megkóstolná, azoknak mondom, hogy a Csillaghegyi Palackozó üzem a mai napig gyártja és forgalmazza. Eredeti csatos-üvegben árulják, az üvegeket persze visszakérik, mert azokat ma már nem tudják pótolni… ha valaki visz palackot - teletöltik Bambival neki! Itt van egy-két régi üveg.
T.F.: Soroljuk föl, hogy az említetteken túl mit lehetett még ott venni?
N.Gy.: Rengeteg terméket! Cigarettát, dohányárut, saját cukrász-üzemekben készített süteményeket, csokoládérolót például, eredeti receptből készültet lehet kapni Miskolcon és Szóládon - ahol az eredeti sütőde működött, ma is visznek süteményeket a Balaton déli partjára, lehetett az Utasellátó palackozó-üzeméből származó kisüveges borokat, pezsgőket, saját húsüzeme is volt a cégnek. Kaphatott az utazó bécsi virslit, ajándéktárgyakat is kínáltak, játékokat, használati tárgyakat… és déligyümölcsöt, amit a MÁV hozott be…
T.F.: Gyuri! Amiről eddig beszéltünk azokat kiállítani és megmutatni hiánytalanul nem lehet - ez történelem. Élelmiszert nem tud bemutatni, mi az, amit lehet?
N.Gy.: A cukrászipari termékekből imitációként néhány darabot a vendég itt megtekinthet, azokat a termékeket is, amelyek sztaniolpapírban voltak becsomagolva,l tájékoztató-tábla igazítja el a nézőt, mit is utánoztunk, így egy kicsit nosztalgiázik az ember… A csomagolás a termékeknél eredeti, de beleharapni nem érdemes, mert a csokoládé lehet, hogy fakocka vagy hungarocell… De a megnyitón talán föltálalunk süteményeket és néhány más finomságot.
T.F.: Hogyan sikerült ezt a bemutatót létrehozni, hiszen az utazók, csakúgy' mint a vendégek: gyűjtenek, viszik a „szuvenírt”… Vittek hamutartót, tányért, fűszeres edényeket, poharakat…
N.Gy.: Fölirattal, jelzésekkel megjelölt tárgyak voltak ezek, egységes arculattal, még a márkás Herendi, Zsolnay vagy Alföldi  étkészletek is hirdették az Utasellátó „monogramját”, voltak díszkészletek is - ünnepi rendezvényeken ezekkel terítettek -, ebből minden vendéglátóhelynek  ötvenkét darabos készlete volt, ha többre volt szükség raktárról pótolták, ugyanez a díszkészlet volt Kádár János vonatján, de a „főnök” ezt a készletet nem szerette, túl elegánsnak találta, előfordult, hogy órákat azért várt a vonat, hogy előkerítsenek az utasok által használt „mezei” - kék, Herendi, egyszerű tányérokat, evőeszközöket…
T.F.: Nem akarsz arról beszélni, hogy az utasok gyűjtöttek…
N.Gy.: Ez csekély volt tétel ahhoz képest, amennyi kincset a privatizáció során tüntettek el - potom pénzért lehetett venni százezres értékkel bíró porcelán-étkészleteket. Herendi, Zsolnay,  Alföldi porcelántárgyak cseréltek gazdát, ezek ma már milliós értékek, nagy részük pótolhatatlan. Kicserélték mára a készleteket, eltűntek a hagyományos kék-mintás asztali használati és dísztárgyak. Volt például egy vadász-készlet, herendi porcelánból, hatszemélyes, 1992 és 96' között  még megvolt, később abból semmi nem maradt az Utasellátónál.
T.F.: Hány darab tárgyat láthat a közönség?
N.Gy.: Közel kétszázat, meg egy csomó dokumentumot. Persze nem komplett étkészletet mutatunk be, csak egy-két személy részére valót.
T.F.: Két kérdésem maradt: miért foglalkozol Te ezzel?
N.Gy.: Ezzel úgy kerültem kapcsolatba, hogy 2006-ban volt az Utasellátó hatvan éves, az akkor vezetés elhatározta, hogy összeszedet annyi tárgyat, hogy kiállíthassák a Vendéglátóipari Múzeumban. Összejött egy tárlatra való anyag, de mindenki tudta, hogy csak három hónapra maradhat meg a gyűjtemény - ezt ugyan meghosszabbították egy évre, de aztán lebontották. A Múzeum nem foglalkozott az Utasellátóval tovább, a Közlekedési Múzeum mára bezárt, s én akkor úgy gondoltam, hogyha ezt valaki nem karolja föl, akkor akkor az egész megsemmisül, eltűnik. 2009-től gondozom az anyagot és vásárlásokkal igyekszem gazdagabbá, színesebbé tenni. Fontos ez azért is, mert a vasúti vendéglátás emlékeivel, tárgyaival, azok bemutatásával rajtunk és rajtam kívül Európában, de tán a világon ilyen alapossággal nem foglalkoznak.
T.F.: Ha megtekinti azt a gyűjteményt valaki, hol érezheti magát? Egy vasúti étteremben, restiben, büfékocsiban?
N.Gy.. Mivel eredeti berendezési tárgyakat is hoztunk, írott- és fotóanyagot, aki eljön egyszerre érezheti magát bárhol, ahol a vasúti vendéglátással valahol találkozott. Az idősebbek felidézhetik a gyermek- és ifjúkorukat, morzsánnyi emlékeik visszajöhetnek…
T.F.: Te fiatal ember vagy - mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki alaposan körülnézzen és nosztalgiázzon?
N.Gy.: Végig lehet futni ezt a tárlatot nagyon gyorsan, de aki legalább fél órát rászán, az nem bánja meg…
T.F.: a VOKE, a Vasutas Művelődési ház - Debrecenben várja az érdeklődőket, hétköznaponként 8 és 17.00 óra között…

Debrecen, 2016. január 12.
                                                                                        Tornyi Ferenc

 

A beszélgetések word formátumban letölthetőek a: http://www.vmuvhaz.eoldal.hu/cikkek/letoltheto-dokumentumok.html oldalról