Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés Kardos Ilonával a VOKE Egyetértés Művelődési Központja Intézményvezetőjével

Mit tetszenek itt csinálni?

- bemutatkoznak a VOKE Egyetértés Művelődési Központjának együttesei, csoportjai, körei…

VOKE Egyetértés Művelődési Központja


-    Tornyi Ferenc.: Én azt hiszem, ez az épület még jó ideig megmarad a köznyelvben „Vasutas” - vagy a „Járműjavító” művelődési házának, miközben elkopott mellőlünk a nagyüzem, nyolcezer foglalkoztatottjának jelentős részével együtt.
-    Kardos Ilona. : Így igaz! De én hiszem, hogy ez a ház meg fog maradni, én arra törekszem, hogy ez így legyen, mert olyan helyet vívott ki magának Debrecen művelődésében, amely feljogosítja erre. Olyan csoportjainkkal, amelyek csak itt léteznek:  a 450 személyes színháztermünkkel, a kisebb és nagyobb tereinkkel, ez a régi művelődési központok hangulatát őrzi.
-    T.F.: Kardos Ilona intézményvezető, hány év kell ahhoz, hogy valaki „Kardosica” legyen? - így egyben.
-    K.I.: Sok, és rengeteg munka! Közel 30 éve vagyok a szakmában, nagyon sokat tanultam az előző munkahelyeimen - így kerülhettem hét éve vezetőnek ide -, ezt a karrierem csúcsának is tekinthetem, amit ebből a házból ki lehet hozni - én kihozom.
-    T.F.: Te nagy rendezvények szervezője, vezénylője voltál!
-    K.I.: Nagyon szerettem a kiemelt eseményekkel járó munkát, át is láttam ezeket a rendezvényeket, nem csak a Virágkarneválra gondolok, rengeteget dolgoztam Aradi Mártáék mellett a Kórusversenyeken, az Apolló moziban is vittem az intézmény pályázati és egyéb ügyeit. Itt a munkám annyival másabb, hogy szabadabban tudom a dolgaimat szervezni, irányítani - amit ott csináltam az rendezvényszervezés, ez pedig közművelődési feladat.
-    T.F.: Itt ma már kevés a nagyrendezvény. Mondhatom én azt, hogy ez a „intimebb” műfaj?
-    K.I.: Sokkal közelebb vagyunk az emberekhez - ha így érted -, akkor elfogadom. Itt személyesek a viszonyaink, vadidegenek is bejönnek, de velük is, a csoportjaink tagjaival is gyakran beszélgetünk. A kiállításaink is szabadon szervezhetők, azt is megtehetjük, hogy valaki az első, bemutatkozó kiállításának is helyet adunk. Szeretek az emberekkel szót váltani, és vallom: nem nekem kell kitalálni, hogy mi legyen itt, mi szolgáltatunk, abban segítünk, hogy támogatjuk az ötleteket, azokat, amelyek értéket hordoznak, színvonalasak…  Így lehet majd egy babaruhavarró asszony ötletéből foltvarró - kör, így találhattak otthonra nálunk a rádió-amatőrök, Jenei Zoltán lelkész hozta el hozzánk a mazsorett-csoportot, itt gyakorolnak nálunk. Többször is felléptek már, most a Virágkarneválra készülnek.
Nekünk az a feladatunk, hogy ide minél több ember bejöjjön. Ezért csináltuk meg szerdánként a bio-piacot - ha idejön  valaki vásárlóként -, akkor már megismerheti a programjainkat, beszélget -, és eljön máskor is… A társadalom egyik nagy problémája, hogy keveset beszélgetnek az emberek, nehezen mozdulunk…
-    T.F.: Van itt asszonytorna, irigylem az éremgyűjtőket és a modellezőket, bámulom az színjátszókat és sajnálom, hogy a nyugdíjas-klubban nincsenek többen…
-    K.I.: A mai közművelődés egyik legnagyobb problémája, hogy nem vonz tömegeket, nincs meg az iskolától a művelődési házakig vezető út, elfogytak az általános iskolában a közösség-formáló szakkörök, a középiskolások még nehezebben mozgósíthatók, ott a párkapcsolatok fontosabbak, no és ki-ki keresi önmagát. Aztán, ha nem tanul valaki tovább és családot alapít, akkor egyre kevesebb ideje marad, sokat dolgozik, s ez várja a nyugdíjasokat is. Ameddig lehet, dolgozik, de utána ott van a támogatandó család, az unokák - ide járnak húszan-huszonöten, de ez megyei gond, rendszeresen megfordulnak a körökben  két-háromszázan! Ráadásul ennek  a korosztálynak a tagjai nem értik, miért kell tagdíjat fizetni azért, ami korábban ingyen járt…
-    T.F.: Beszéljünk az ünnepekről, a gálaműsorokról, meg a színházi előadásokról!
-    K.I.: Hagyományos ünnepeink mellett - farsang, húsvét, gyermek- és pedagógusnap, augusztus 20-a, az advent, a karácsony -, ezekhez megpróbálunk mindig alkalmazkodni, de azt is látni kell, hogy Debrecen kulturális élete rendkívül gazdag és sokszínű. Emellett sokan bérlik a termeinket ünnepi gálaműsorokra, most volt a hastáncosok - az Esztella Hastánc Stúdió   - 15. jubileumi, ünnepi előadása, ők a Karneválon is sikeresek, Itt folyamatos ünnep van, ha úgy nézzük…
-    T.F.: A színházról…
-    K.I.: Nálunk öt előadás van, azt látni kell, hogy az emberek, a könnyedebb, vidámabb előadásokért jönnek  hozzánk, kikapcsolódni, nem akarnak drámát, nem akarnak katarzist, nem akarnak a más bánatán sírni, szórakozni, nevetni szeretnének! Persze annyi jó darab nem születik, de egy-egy országosan ismert színész, egy jó csapat, csodát tehet a közönséggel minden este! Bérleteseink köre fiatalodik, de a 15 éve idejáró közönségünk is elfeledi gondjait egy estére, pedig lehet, hogy látta már a darabot… Persze én már tudom, hogy olyan darabot nem tudunk idehozni, ami mindenkinek tetszik, a többség legyen elégedett. Nagyon fontos, ki a színész - mert ők elvarázsolják közönséget, s ez visszahat a szereplőkre is…
-    T.F.: Végezetül: Te senkit - jöjjön bármilyen ötlettel -, nem küldesz el: ez a befogadás művészete!
-    K.I.: Nem! Még akkor sem, ha ötletét nem itt fogja megvalósítani! 2017- re veszünk föl már kiállítási ajánlatokat, annyian szeretik a mini-galériánkat, ráadásul, ha ez színházi előadással egybeesik  -  sok százan megnézik, ismertté tettük a kiállítási termünket. Mondom újra: nekünk a dolgunk a befogadás, a közönségünk pedig elfogad…
-    T.F.: Bemutatom a csoportjainkat, itt a honlapon - mit várhatunk ettől?
-    K.I.: Megismernek jobban minket, a reklám életünk része, tudod: jó bornak is kell a cégér!

Debrecen, 2015. augusztus 11.
Tornyi Ferenc

A beszélgetés word formátumban letölthető a: http://www.vmuvhaz.eoldal.hu/cikkek/letoltheto-dokumentumok.html oldalról