Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés Háda János színész-rendezővel

 

Mit tetszenek itt csinálni?

 

Színházi ajánló…
VOKE Egyetértés Művelődési Központ
Moravetz Levente: ŐRÜLTEK TORNYA
•    vígjáték a Hadart Társulat előadásában...
Tornyi Ferenc: „ adottak az elcserélt ikrek…” a további részletekről kérdeztem Háda János színész-rendezőt.
Háda János: A színdarab a mai napon is játszódhat, akár egy harmincemeletes toronyházban is, a földszinten, két lift mozgása közben  is. Bár  nagyon nehéz elmagyarázni a történetet, nem könnyű összerakni a sztorit, de ha sikerül, akkor a nézők megértik: két ikret, ikerpárt elcseréltek, és egyszer csak ugyanabban az időben egy házba’ összejönnek. Ebben a szituációban folyamatosan összecserélik őket,  természetesen személyesen a darabban ők sohasem találkoznak és  - mert nagyon hasonlítanak egymásra, mindkét szerepet egy színész alakítja, mi is láthatjuk, elmondhatatlan félreértések származnak ebből a helyzetből, sok-sok vígjátéki helyzet, éppen ezért  a nevetés határozza meg ennek a darabnak és az estének a hangulatát!
T.F.: Ez hálás, kihasználható történet és helyzetkomikum… Volt egy ismerősöm, aki katonatisztnek készült, hazajött, ledőlt aludni, az öccse pedig - felöltve egyenruháját, helyette -, végiglátogatta a rokonságot és mesélt…
H.J.: Így is lehet - itt növeli a humoros helyzetek forrását: az ikrek sem ismerik egymást… Nem is bonyolítom, de az ikerpárnak van egy húga, akivel - ha egyikük nőnek öltözik -, bármikor összekeverhető. Csapódik a liftajtó -, keveredik-kavarodik a cselekményben  minden és mindenki. Ezért emlegetem, hogy a történet elmondhatatlan: bonyolult, ám a végén nagyon egyszerűen megérthető.
T.F.: Nem hiányozhat a darabból a szerelmi szál…
H.J.: Több szerelmi szál is van - de erre majd rácsodálkozhatnak a nézők, nem könnyíthetem a felfedezés örömét!
T.F.: Önök járják az országot, nem szeretem a „küldetés” szót, de beszéljünk róla, mert jótékony ügyek szolgálói is… A november-december „rosszkedvünk” ideje, mindenki nehezen mozdul! Így is sikeresek?
H.J.: Mi szívesen megyünk vidékre, Budapesten eljuthat mindenki kőszínházba, akár félóra alatt is -, igényeiket, éppen a bőséges választék miatt -, könnyen ki tudják elégíteni, jó költségvetési feltételek mellett.  Magyarország jó néhány településén nem juthatnak el könnyen színházi előadásra’, ezért mi vállaljuk, hogy olyan közösségekhez is elvisszük a darabjainkat, akik nélkülözik ezt. Nem mindig vígjátékot, olykor drámai műveket és az ifjúságnak üzenő színpadi előadásokat is - amelyek „hiánycikkek” sok-sok településen. Ezek lehetnek irodalmi összeállítások és musical-produkciók is drámák és vígjátékok. Egyikkel-másikkal halmozottan hátrányos gyermekekhez-fiatalokhoz  is eljutunk…
T.F.: Hozzátehetem, hogy önök jótékonykodnak, a szó nemesebb értelmében és…
H.J.: Szoktunk olyan előadásokat is színpadra vinni és olyan helyeken, ahol színészeink lemondanak a „gázsijukról”, keresünk olyan helyeket, ahol a meghívók nem kérnek bérleti díjat és ilyenkor a bevételt fölajánljuk a beteg és rászoruló gyerekeknek. Had’ mondjam el, jeltolmáccsal is dolgozunk, ahol a „jelelő” részt vesz a játékban, színész maga is.
T.F.: Szívesen jönnek Debrecenbe’?
H.J.: Rendszeresen járunk, és nagyon szeretjük a debreceni közönséget. Sok-sok sikeres előadásunk volt már ott, hiszen amikor egy új darabunk elkészül - összeáll, azt mindig fölkínáljuk a debreceni Vasutas Művelődési Háznak, mert munkatársaik mindig fogadó-készek’ ezekre, jó szervezők és nyitottak.
T.F.: Ennek a háznak a munkatársai - és vezetője is -, fölismerte, fölismerték, hogy az emberek ritkábban keresik a drámát, szórakozni, nevetni, kikapcsolódni akarnak a színházi előadások nézőiként!
H.J.: Ez így igaz, de tegyük hozzá: nem könnyű a drámai, megrendítő, katarzist teremtő előadásokra behozni a közönséget, de aki bejön, sohasem bánja meg, megdöbbenni, sírni is szeretnek az emberek! Gyorsan teszem hozzá: „Az őrültek tornya!” - vígjáték! Itt tehát, ha sírnak, a nevetéstől lesz könnyes a szemük. Biztosíték erre Straub Dezső, aki a főszereplője ennek a játéknak, ő a nevettetés nagymestere és mellette olyan színészeket láthatnak, akiket  a „Barátok között” - és más televíziós sorozatokban ismertek  és kedveltek meg a tv-nézők… Vagy a „Jóban-rosszban” címűben.  Nem szívesen említek nevetek, nem akarok kihagyni senkit, de Seres Dani biztos, hogy ismerős név, a többieké pedig ismerős arc… Elhozzák a sikert!
T.F.: Nem a kötelező udvariasság mondatja velem - de ön, Háda János is húzónév! Árulja el, hogy menedzser is, mert utánanéztem!
H.J.: Az is vagyok, de föl,ismertem: menedzselni csak értékes portékát lehet!
T.F.: Sikert hoz, derültséget, december 16-án? Telt ház lesz?
H.J.: Ahol mostanában fölléptünk, azt mondták: régen nem láttak ilyen- igazi, szórakoztató -, vígjátékot, nagyon sikerült írás, Moravetz Leventétől, és jól színrevitt’ produkció…
T.F.: Észrevettük, hogy a jó előadás nem csak a közönséget „dobja
föl” – hanem a föllépő színészeket is - ez kölcsönhatás…
H.J.. Ez a gyönyörűség, amikor a közönség és a színész együtt élvezi a játékot, persze az nem jó, ha a színész kikacsint a szerepéből…
T.F.: Azt kérem: ön fogalmazza meg a debrecenieknek szóló
meghívót.
H.J: Nagyon várjuk az újbóli találkozást, és várjuk közönségünket, reméljük - ahogy eddig történt -, újra sikert aratunk, sőt: talán még nagyobbat is, mint eddigi föllépéseinken… Teszteljenek meg minket és én tudom: sikert aratunk!
T.F.: Kívánunk Önöknek ködmentes, eső- és hómentes utat, várjuk önöket nagy szeretettel…
H.J.: Semmi nem állít meg minket, december 16-án, 19 órakor „fölmegy a függöny!”
T.F.: Köszönöm, úgy legyen!


Tornyi Ferenc

                                                                           Debrecen, 2015. december 3.

 

 

 

A beszélgetések word formátumban letölthetőek a: http://www.vmuvhaz.eoldal.hu/cikkek/letoltheto-dokumentumok.html oldalról