Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés Faragóné Zilahy-Sebess Erzsébettel a Szőnyi Pál Ásványbarát Kör vezetőjével.

Mit tetszenek itt csinálni?


Beszélgetés Faragóné Zilahy-Sebess Erzsébettel a Szőnyi Pál Ásványbarát Kör vezetőjével.


Tornyi Ferenc: Önnek fehér a haja! Ez a tisztes kort jelenti, vagy „szőkeség szeretetét...”
Faragóné Zilahy-Sebess Erzsébet: 72 éves vagyok, természetes, hogy megőszültem.
T.F.: Ennek ellenére nem csökken a buzgalma, hogy ásványokat gyűjtsön, kiállításokat rendezzen, előadásokat tartson…
F.: Természetesen, hiszen ez a hobbim, ez gyermekkorom óta elkísér. 8 éves koromban kezdtem a színes kavicsok gyűjtését, ha építkezés volt a környéken mindig kutakodtam, még van ma is olyan gyűjteményem, amit akkor szedtem össze… Voltak persze rövidebb-hosszabb szünetek - gyerekeket neveltem, tanítottam -, mikor a gyerekeim kirepültek intenzíven hozzáláttam az ásványgyűjtéshez, amióta nyugdíjas vagyok, az időm nagy részét erre szánom. Megismertem a mai és a történelmi Magyarország ásványait, a könyvek és az internet segítségével pedig szinte mindenhová eljutok...
T.F.: Az emberek jelentős részét csak a különleges „kőzetek, fémek” érdeklik: a drágaköveket, a gyémántot vagy az aranyat említhetném…
F.: Az emberek 95 %-a csak annyit tud az ásványokról, hogy vannak drágakövek, (azt is mondják, hogy különleges kövek gyógyító erővel bírnak, vannak „szerencse-hozó” kövek). A fennmaradó - 5% az, aki a kevéssé mutatós „darabok” iránt is érdeklődik, amelyek nem a „csili-vili” kategóriába, hanem  - mondjuk -, az ércek közé tartoznak és nyersanyagként hasznosíthatók. Ezek értékesebbek a világ számára, mintha valaki zafírt, vagy rubint birtokol.
T.F.: Az életkorát, nevét már tudjuk, a végzettségét és titulusait még nem!
F.: Különösebb címeim nincsenek, a debreceni Szőnyi Pál Ásványbarát Kör vezetője vagyok, nyugdíjas biológia-kémia szakos tanár, van még könyvtárosi szakmám is, erre szükségem volt.
T.F.: Ön is ismeri - az elsősorban nyugati, természetkedvelő turistákat, akik folytonosan rohannak, egy pillantást vetnek a különleges, mondjuk hortobágyi madarakra: „Láttuk a kékvércsét!” mondják, - és visszaülnek a buszba, mennek tovább, csak a pecsétet kérik és az igazolást.
F.: Nagyon sokan vannak ilyen emberek, de ez is gyűjtői tevékenység… A „bakancslistájukra” fölírják, hogy X - nemzeti parkban, rezervátumban meg akarnak nézni ezt vagy azt, ennél többre nem vágynak. Örülnek annak, hogy hobbijuknak ezt a részét teljesítették. Én megértem őket is, mert tudom: ha valakinek nincs hobbija, az rendkívül szegény lélek…
T.F.: Maradjunk az ásványoknál! Ezek megszerzéséért keményen meg kell dolgozni!
F.: Ez nem vitás! Meg kell ragadni az ásót, a csákányt, meg a lapátot, el kell menni a helyszínre, meg kell találni a lelőhelyet és a remélt „kincset” ki kell ásni, majd ha arra érdemesnek látszik - haza kell vinni. A munkának még nincs vége: le kell tisztogatni, azonosítani, gyűjteménybe rakni… Ez nagyon sok tanulással, fizikai teljesítménnyel, „sportolással” jár, ugyanakkor az ember jó levegőn tartózkodik, kirándul!
T.F.: Ez csoportos tevékenység!
F.: Nem feltétlenül! Az más kérdés, hogy „értékeinket” megmutatjuk másoknak, kiállításokon, vagy kisebb körben, mert örömöt akarunk okozni, ezért is munkálkodunk.
T.F.: A férfiak tudnak ezzel hódítani: „Gyere föl hozzám Katika,l megmutatom az ásványgyűjteményemet!”
F.: Talán… - ha a hölgy érdeklődik az ásványok után, vagy ha azt mondja a férfiú, hogy mutatok olyan szép követ, hogy szemed-szád eláll - és tényleg vannak ilyen drágakövek! A férfiak vannak különben közöttünk többen, kemény munka ez, ha mi elmegyünk a párommal gyűjteni, van olyan helyzet, amikor komoly erőfeszítésre van szükség, én nem tudom a követ törni, ilyenkor ő parancsol a nagykalapácsnak.
T.F.: Volt egy félbe maradt mondata: gyógyító ásványok. Ez létező, bizonyított dolog, vagy hit kérdése?
F.: Az ásványoknak tulajdonított gyógyító erő placébó-hatás. Ha hiszed, hogy gyógyít -, akkor segíteni fog. Akár hiszi - akár nem, nekem mindig van az éjjeliszekrényemen olyan kő, ami éppen a kedvencem. Az rám hat, mert érzelem és emlék fűz hozzá! Én találtam, eszembe jut az a környezet, ahol rábukkantam, a lelkem felvidul s általa a testem is jól érzi magát.
T.F.: Vannak altató ásványok? Sokan örömmel vennék!
F.: Vannak ilyen hiedelmek, például a füstkvarcot - mondják -, ha a párnánk alá tesszük, kellemes, jó álmot biztosít, mert a rossz álmokat magába szippantja.
T.F.: Fölvertük az árát ennek a kristálynak…
F.: Azt nem tudom, de ez egy nagyon szép ásvány, kőzetek is vannak, amelyeknek ilyen hatásuk van: a világos színű kiömlési, magmás kőzetekről, ezt lávakőnek nevezik - hiszik -, hogy megvéd az ártó szellemektől, a rossz dolgoktól és a rossz álmoktól.
T.F.: Ezért hordják nyak-, kar-, vagy bokalánc formában?
F.: Hogyne! A leggyakoribb hiedelmek szerint, ezeket a köveket a testünkhöz közel kell viselni, lehet oly módon, ahogy beszéltünk erről, de akár fülbevalóként is. Kitűzőben a szív fölött - ezek persze különösségek, hiszen az ásványokban a szépség is megfoghatja az embert nem csak a „haszna” vagy az értéke. A természet ebben is csodákat alkotott.
T.F.: Ez, itt az asztalon az Ásvány- és Földtani Tanszék gyűjteményének egy része, de sehol nem látok csiszolt formákat. Természetességükben van a szépségük?
F.: Vannak ilyenek is, olyanok is. Egy „achátot” természetes formájában kevésbé lehet értékelni, mint megmunkáltan. Egy kopott külsejű zafír soha nem mutat úgy, mint egy fazettába', vagy gyűrűbe foglalt csiszolt darabja. Tehát lehet szép, a válaszom: is-is. Ez itt egy bemutató gyűjtemény természetes formában tekinthető meg és ez természetes…
T.F.: Gondolom - egyre nehezebb a gyűjtők dolga! Védett területeken, nemzeti parkokban mindent a szemnek, semmit a kéznek: egyre jobban védi mindenki a saját kincseit!
F.: Ez valóban így van, hála Istennek - a bányák engedélyezni szokták a gyűjtőknek a bányákban az ásványkutatást, természetesen megfelelő előírások, balesetvédelmi szempontok betartásával. Így - bár szűkültek lehetőségeink -, de nincs veszve minden.
T.F.: Beszéljünk a Körről! Kik csatlakozhatnak, kik léphetnek be egy ilyen csapatba?
F.: Bárki, akit az ásványgyűjtés érdekel, kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül. Eljárhat velünk a gyűjtő-utakra, meghallgathatja előadásainkat, kincseit bemutathatja kiállításainkon, elhozhatja különleges köveit, amit közösen beazonosítunk. ha ráér, ott van közöttünk, de nincs harag, ha rövidebb-hosszabb ideig valamiért távol marad.
T.F.: Vannak-e gyermekek, vagy fiatalok a csoportban?
F.: Igen, jönnek a szülőkkel együtt…
T.F.: Nem látom a kezén az aranyakat, ékköveket! Nem gazdagodott meg a hobbijából?
F.: Nem… kis hazánkban olyan ásványok, amelyekből vagyont lehetne gyűjteni: nincsenek, régi nemesfém-bányáink a határon túl vannak. Itt két igazán értékes ásványunk volt-van, Monokon, a Hosszúhegy tetején, a nemesopál és a tűzopál…
T.F.: Különös!  - ezt nem szokták elmondani!
F.: Csak azért árulom el, mert onnan már, ezt az ásványt kitakarította a gyűjtő közösség, nagyon látogatott volt ez a terület, mára betemették a lelőhelyet, igazán ott már nem lehet találni semmit. Van még egy-két lelőhely az országban, az viszont már maradjon titok. A történelmi Magyarország színesfém - bányái szintén kimerültek, így ez itthon is, Telkibányán, Nagybörzsönyben és Recsken. Ott elárasztották azt a területet, ahol „kincsekre” lehetne bukkanni, de ismereteim szerint gondolkoznak a bánya újbóli megnyitásáról. Rezet biztosan lehet még találni.
T.F.: Beszélhetnénk az időről, amíg ezek az ásványok kialakultak - ez komoly tudomány, az könnyebben érthető, amíg a gyűjtők vitrinjébe kerülhetnek.
F.: Az az élvezet! Az ember elindul, teljesen mindegy, melyik évszakban - mindegyiknek megvan a maga szépsége -, csodálatosan jó a levegő, szép és gazdag a természeti környezet, találhatunk gyógynövényeket, erdei gyümölcsökkel, szedertől a vadalmáig, ehető gombákig, csodálatos, sok szépséget kínáló kutatómunka ez.
T.F.: Az érdeklődők hol találhatják meg Önöket, mert első otthonuk a MÁV Járműjavító Egyetértés Vasutas Művelődési Háza volt.
F.: Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Művelődési Ház mellett - rájuk ma is számíthatunk -, minket patronál a Debreceni Egyetem Ásványtani és Földtani  Tanszéke. Itt lehetőséget kaptunk arra, hogy a könyvtárukban megszemlélhetjük a Tanszéken található kőzeteket és ásványokat, megismerhetjük azokat, és ők is segítenek a kiállítások rendezésében.
T.F.: Egy - minden évben visszatérő -, kiállításuk közismert, ez a Nagyerdei Kultúrparkban, az Állatkertben látogatható.
F.: Ez a mi legnagyobb kiállításunk, minden év augusztusában, egy hónapig tart a bemutató, az Állatkert vezetői úgy hiszik és partnerek ebben, hogy az élő és élettelen természet szoros összefüggésben létezik, természetesen. Kiállításunkkal ezt kívánják szemléltetni, sok tárlóban láthatók a kincseink, várjuk az érdeklődőket, akik nem is maradnak el. Közülünk mindig van ott valaki, egy-egy tagunk válaszol a felmerülő kérdésekre, igény esetén tárlatvezetést is vállal.
T.F.: Hogy szólítják Önt a többiek?
F.: Kőmaminak…
T.F.: Na, akkor, Kőmami! Hány „köve” van?
F.: Ez olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni! Rengeteg… Sok-sok mázsa!
T.F.: Erőt kívánok a munkához, tartsa össze a Baráti Kört még sokáig!
F.: Nagyképűen hangzik, amit mondok, de ez a társaság nélkülem nem lenne sehol! Én tartom az előadásokat, szervezem a programokat. barátaim ezt igénylik is. Már többször mondogattam, hogy elhúzom a csíkot, de senki nem vállalkozik erre a szerepre. Önállóan tanultam, szakkönyveket szereztem be, böngészem az Internet idevágó híreit, tanulok még mindig sok mindent - ezért aztán nem eresztenek, na!
                                                                               Tornyi Ferenc

 

A beszélgetések word formátumban letölthetőek a: http://www.vmuvhaz.eoldal.hu/cikkek/letoltheto-dokumentumok.html oldalról