Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés Böröndi Tamással a Vidám Színpad igazgatójával

Mit tetszenek itt csinálni?

– a debreceni VOKE Egyetértés Művelődési Központjának színházi programja:

2016. január 13.(szerda: 19.00 óra)


Robin Hawdon: FORRÓ HÉTVÉGE – színházi ajánló


Tornyi Ferenc: A vonal végén Böröndi Tamás! Milyen minőségben?
Böröndi Tamás: Simán Tamás, nem szeretem a titulusokat, de most éppen én vagyok a Vidám Színpad igazgatója, 2013 óta. Inkább színművészként ajánlanám magam, de igazgatóként nagyon sok a teendőm, ugyanakkor úgy érzem tavaly - különösen észrevehető volt ez decemberben -, beérett a munkám, munkánk gyümölcse. Új helyszínen igazán beindult a színház, nagy sikereink vannak és telt házaink.
T.F.: Azért volt némiképpen provokatív a kérdés, mert e kettős feladat mellett a társulatoddal fontosnak tartjátok, hogy a produkcióitokat elvigyétek országszerte oda, ahová az érdeklődők elvárják.
B.T.: Így van! Az az igazság - tudod -, hogy mi, korábban elég sokat jártunk vidékre előadásokkal, nem a Vidám Színpad égisze alatt, de a társulat tagjaival és darabjaival, és most szeretnénk ezt újra kezdeni. A Vidám Színpad ajánlólevelével járjuk az országot. Ebben segít az is, hogy összeállt a honlapunk, sokat segít nekünk a Facebook… Én nem vagyok „százas” ebben az elektronikus világban, de követem, nézem, figyelem és örülök a lehetőségnek! Még nincsen szervezőnk, aki koordinálná az előadásokat, de így is megtalálnak bennünket és látván, hogy újra vagyunk és vállalkozunk, tehát járjuk a vidéket
Pécsváradon tavaly nyáron megnyertük a magánszínházak fesztiválját, úgyhogy most valami nagyon szépen elindult és ennek nagyon-nagyon örülünk.
T.F.: A „tájolás” fáradtságos: egyrészt, nem könnyű kimozdulni, főleg ilyen zimankós időben, ugyanakkor ennek mindig küldetése és üzenete van.
B.T.: Nem akarok senkit megsérteni, vannak társulatok, amelyeket ez riaszt – most nem magunkról beszélek -, mi nagyon szeretünk vidékre járni! Hihetetlen megbecsülés, szeretet és nem utolsósorban nagy siker fogad bennünket, és ezt nem lehet „mellékvágányra” tenni, tehát pl. Debrecen nekem nagyon fontos. Amikor elvégeztem az Főiskolát, 1980 és 84 között - négy évig -, a Csokonai Színház tagja voltam. Három színhelyen, jobbnál-jobb darabokat játszottunk, komoly és szép szerepeket kaptam és nem csak itthon, Magyarországon, hanem Szerbiában, Magyarkanizsán is játszottunk, Erdélyben és a Pártiumban is: ismerem tehát az érzést, nem lehet összehasonlítani azt a szeretetet amit az ottani nézőktől kaptunk, kapunk, a Pestivel.
T.F.: Van még egy fontos oka ennek a küldetésnek: ma már kevés színházi előadás rögzítenek és közvetítenek a televíziók…
B.T.: Ez valóban így van: ma! De jönnek visszajelzések, hogy az M3-as csatorna folyamatosan adja - és most különösen beindult egy program -, „Vidám esték...” címmel, azokat a darabokat, amelyek akkor voltak műsoron, amikor beindultak a kereskedelmi csatornák. A Vidám Színpad volt az, amelynek szinte minden darabját fölvették, egy dobozba’ elrakták, hogy legyen mit adni, ha nincs elegendő műsor. Nagyon sok jó előadást, szilveszteri műsort őriznek és elő is veszik azokat, mi pedig kapjuk az elismerő szavakat, hogy dejó' volt, és milyen kár, hogy manapság már nincsenek felvett és később közreadható előadások. Ez persze változhat, hisz' folynak ilyen tárgyalásaink tévé-csatornákkal, hogy esetleg fölvennék az új produkcióinkat. Hála Istennek Straub Dezsővel - jó barátommal, aki színházunk művészeti vezetője -, közösen igyekszünk életben tartani a korábban bevált gyakorlatot. Mi, akik megtanultuk - Bodrogi Gyula mellett -, hogy a színház és a színjátszás milyen csodálatos dolog, és megtanultuk ezt a műfajt is, hogy tehát hogyan kell a szórakoztatást művelni, és szerintem ma ezt úgy csináljuk, mint senki más… Persze máshol is vannak jó vígjátékok, szórakoztató előadások, de a visszajelzések igazolják, mi úgy tudunk pengeélen nevettetni, hogy nem vagyunk sem ripacsok, sem közönségesek. Ma a színházunknak van nyolc produkciója és nem tudnék sorrendet fölállítani, hogy melyik a jobb, mert mindegyik jó szereposztásban és egyenletes színvonalon jelenik meg a színpadon.
T.F.: Mit kell erről a darabról tudni - Forró hétvége…
B.T.: Ez vadonatúj darab, tulajdonképpen ősbemutató! Igazi komédia, én is játszottam volna benne - csak megjegyzem, hogy egy jópofa szerepet kaptam volna -, de egyszerűen a színház sorsának, ügyeinek intézése nem tette lehetővé ezt. Kiszálltam belőle és átadtam a szerepet egy kollégának.  A darab nagyon-nagy sikerrel megy, Szőlőskei Tímea, Fésüs Nelly, Szabó Sipos Barnabás, Beleznay Endre, Baronits Gábor, Barabás Kiss Zoltán viszik a hátukon az előadást, ami túlzás, hiszen könnyedén, felszabadultan játszanak. Őket más színházakból, tévé-sorozatokból, szinkronizálásból ismerheti a közönség. Ez - részben -, fiatal csikócsapat, akik- afféle utánpótlásként -, átvették az idősebbek tapasztalatait.
T.F.: Mit ígértek annak, aki eljön az előadásra?
B.T.: Ebben a darabban senki nem az, mint akinek mondja magát. Tele van kellemes, megtévesztő hazugságokkal, sokszor azt sem tudja a néző, hogy ki-kicsoda, és ezek a félreértések adják azokat a helyzetkomikumokat, amelyek biztosítják az előadás kezdetétől a végéig a sok nevetést, a jó szórakozást, kiváló csattanóval a darab végén. A színészetből érkező és építkező darabírók pontosan tudják, miképpen kell csűrni-csavarni a cselekményt, hogy elérjék: már mindenki azt hiszi - minden rendben van, akkor még mindig jönnek újabb és újabb fordulatok, a nézők pedig bontogatják ezeket a dramaturgiai csomókat, s ha a végén sikerül: ez hozza el a sikert.
T.F.: A Vasutas Művelődési Ház színháztermében törvény az, hogy olyan darabot kapjon a közönség, ahol szórakozni, fölszabadultan nevetni tud…
B.T.: Mi meg is lovagoljuk ezt a lehetőséget!  Dezsővel kitaláltunk olyan szlogeneket, hogy „rajtunk nevet a világ”, meg a „mosolygó Magyarországért” vagyunk, s ezt követjük. A tudatunkban ott van az igény a szórakozás igénye, és mi ezért dolgozunk, ezért vagyunk. Ez a legfontosabb számunkra! Persze ebben a közegben mi is jól érezzük magunkat, s ez egy olyan plusz, amiért megéri megnézni az előadásainkat.
T.F.: Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál és segítettél ebben a közönségcsalogató beszélgetésben. Legyen ez egy hangos meghívó: célba ér és szép este lehet előadóknak és befogadóknak is…
B.T.: Van ebben a darabban néhány olyan pillanat, amelyet a kollégáim sem bírnak ki mosolygás nélkül, de úgy gondolom, ez belefér. Ezek az összekacsintások teszik széppé és emlékezetessé az előadásokat.
T.F.: Találkozunk január 13-án, szerdán este 7-kor…
B.T.: Én nem vagyok benne az előadásban, de millió csók a debrecenieknek, nagyon szép emlékeket őrzök a városról, az ottani színházról - szívesen megyek Debrecenbe' -, és bízom benne, hogy többször is eljutunk oda előadásainkkal és találkozhatunk személyesen is…
T.F.: Jó időt, könnyű utat kívánok és várunk Titeket!
B.T.: Hiszem, hogy közelít a tavasz - de bárhogy is alakul az időjárás: ott leszünk…

Debrecen, 2016. január 9.
                                                               Tornyi Ferenc
 

A beszélgetés word formátumban letölthető a: http://www.vmuvhaz.eoldal.hu/cikkek/letoltheto-dokumentumok.html oldalról