Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetések

Mit tetszenek itt csinálni?

- bemutatkoznak a
VOKE Egyetértés Művelődési Központjának együttesei, csoportjai, körei…

- Szupersztár mazsorett táncosai, a Forgórózsa felnőtt- és gyermekcsoportjai

- Abakusz és az Alföld színpad tagjai…

- az Női torna résztvevői, a Nyugdíjas kör látogatói

- A Festőkörben alkotók,  a Rádióamatőrök, az Ásványbarátok, a Vasútmodellezők, az Érem- és a bélyeggyűjtők, az Eszperantó nyelv kedvelői

- A Szerenád-zenekar és a Betonlégy együttes zenészei…

- A rendszeres és alkalmi gyermek programok résztvevői

- A Házban tartott vásárok szervezői és vevői

- A Színházi esték szereplői és bérletesei, nézői

- és mindazok akiket befogadott a ház és akik itt otthonra leltek…


A  VOKE Egyetértés Művelődési Központ tevékenységéről Kardos Ilona intézményvezető mondja el gondolatait, saját törekvéseikről pedig az érintettek beszélnek majd, gondolataikat honlapunkon  a közeljövőben rendszeresen  olvashatják.

Beszélgetések

-    Tornyi Ferenc.: Én azt hiszem, ez az épület még jó ideig megmarad a köznyelvben „Vasutas” - vagy a „Járműjavító” művelődési házának, miközben elkopott mellőlünk a nagyüzem, nyolcezer foglalkoztatottjának jelentős részével együtt.
-    Kardos Ilona. : Így igaz! De én hiszem, hogy ez a ház meg fog maradni, én arra törekszem, hogy ez így legyen, mert olyan helyet vívott ki magának Debrecen művelődésében, amely feljogosítja erre. Olyan csoportjainkkal, amelyek csak itt léteznek:  a 450 személyes színháztermünkkel, a kisebb és nagyobb tereinkkel, ez a régi művelődési központok hangulatát őrzi.
-    T.F.: Kardos Ilona intézményvezető, hány év kell ahhoz, hogy valaki „Kardosica” legyen? - így egyben.
-    K.I.: Sok, és rengeteg munka! Közel 30 éve vagyok a szakmában, nagyon sokat tanultam az előző munkahelyeimen - így kerülhettem hét éve vezetőnek ide -, ezt a karrierem csúcsának is tekinthetem, amit ebből a házból ki lehet hozni - én kihozom.
-    T.F.: Te nagy rendezvények szervezője, vezénylője voltál!
-    K.I.: Nagyon szerettem a kiemelt eseményekkel járó munkát, át is láttam ezeket a rendezvényeket, nem csak a Virágkarneválra gondolok, rengeteget dolgoztam Aradi Mártáék mellett a Kórusversenyeken, az Apolló moziban is vittem az intézmény pályázati és egyéb ügyeit. Itt a munkám annyival másabb, hogy szabadabban tudom a dolgaimat szervezni, irányítani - amit ott csináltam az rendezvényszervezés, ez pedig közművelődési feladat.
-    T.F.: Itt ma már kevés a nagyrendezvény. Mondhatom én azt, hogy ez a „intimebb” műfaj?
-    K.I.: Sokkal közelebb vagyunk az emberekhez - ha így érted -, akkor elfogadom. Itt személyesek a viszonyaink, vadidegenek is bejönnek, de velük is, a csoportjaink tagjaival is gyakran beszélgetünk. A kiállításaink is szabadon szervezhetők, azt is megtehetjük, hogy valaki az első, bemutatkozó kiállításának is helyet adunk. Szeretek az emberekkel szót váltani, és vallom: nem nekem kell kitalálni, hogy mi legyen itt, mi szolgáltatunk, abban segítünk, hogy támogatjuk az ötleteket, azokat, amelyek értéket hordoznak, színvonalasak…  Így lehet majd egy babaruhavarró asszony ötletéből foltvarró - kör, így találhattak otthonra nálunk a rádió-amatőrök, Jenei Zoltán lelkész hozta el hozzánk a mazsorett-csoportot, itt gyakorolnak nálunk. Többször is felléptek már, most a Virágkarneválra készülnek.
Nekünk az a feladatunk, hogy ide minél több ember bejöjjön. Ezért csináltuk meg szerdánként a bio-piacot - ha idejön  valaki vásárlóként -, akkor már megismerheti a programjainkat, beszélget -, és eljön máskor is… A társadalom egyik nagy problémája, hogy keveset beszélgetnek az emberek, nehezen mozdulunk…
-    T.F.: Van itt asszonytorna, irigylem az éremgyűjtőket és a modellezőket, bámulom az színjátszókat és sajnálom, hogy a nyugdíjas-klubban nincsenek többen…
-    K.I.: A mai közművelődés egyik legnagyobb problémája, hogy nem vonz tömegeket, nincs meg az iskolától a művelődési házakig vezető út, elfogytak az általános iskolában a közösség-formáló szakkörök, a középiskolások még nehezebben mozgósíthatók, ott a párkapcsolatok fontosabbak, no és ki-ki keresi önmagát. Aztán, ha nem tanul valaki tovább és családot alapít, akkor egyre kevesebb ideje marad, sokat dolgozik, s ez várja a nyugdíjasokat is. Ameddig lehet, dolgozik, de utána ott van a támogatandó család, az unokák - ide járnak húszan-huszonöten, de ez megyei gond, rendszeresen megfordulnak a körökben  két-háromszázan! Ráadásul ennek a korosztálynak a tagjai nem értik, miért kell tagdíjat fizetni azért, ami korábban ingyen járt…
-    T.F.: Beszéljünk az ünnepekről, a gálaműsorokról, meg a színházi előadásokról!
-    K.I.: Hagyományos ünnepeink mellett - farsang, húsvét, gyermek- és pedagógusnap, augusztus 20-a, az advent, a karácsony -, ezekhez megpróbálunk mindig alkalmazkodni, de azt is látni kell, hogy Debrecen kulturális élete rendkívül gazdag és sokszínű. Emellett sokan bérlik a termeinket ünnepi gálaműsorokra, most volt a hastáncosok - az Esztella Hastánc Stúdió   - 15. jubileumi, ünnepi előadása, ők a Karneválon is sikeresek, Itt folyamatos ünnep van, ha úgy nézzük…
-    T.F.: A színházról…
-    K.I.: Nálunk öt előadás van, azt látni kell, hogy az emberek, a könnyedebb, vidámabb előadásokért jönnek  hozzánk, kikapcsolódni, nem akarnak drámát, nem akarnak katarzist, nem akarnak a más bánatán sírni, szórakozni, nevetni szeretnének! Persze annyi jó darab nem születik, de egy-egy országosan ismert színész, egy jó csapat, csodát tehet a közönséggel minden este! Bérleteseink köre fiatalodik, de a 15 éve idejáró közönségünk is elfeledi gondjait egy estére, pedig lehet, hogy látta már a darabot… Persze én már tudom, hogy olyan darabot nem tudunk idehozni, ami mindenkinek tetszik, a többség legyen elégedett. Nagyon fontos, ki a színész - mert ők elvarázsolják közönséget, s ez visszahat a szereplőkre is…
-    T.F.: Végezetül: Te senkit - jöjjön bármilyen ötlettel -, nem küldesz el: ez a befogadás művészete!
-    K.I.: Nem! Még akkor sem, ha ötletét nem itt fogja megvalósítani! 2017- re veszünk föl már kiállítási ajánlatokat, annyian szeretik a mini-galériánkat, ráadásul, ha ez színházi előadással egybeesik  -  sok százan megnézik, ismertté tettük a kiállítási termünket. Mondom újra: nekünk a dolgunk a befogadás, a közönségünk pedig elfogad…
-    T.F.: Bemutatom a csoportjainkat, itt a honlapon - mit várhatunk ettől?
-    K.I.: Megismernek jobban minket, a reklám életünk része, tudod: jó bornak is kell a cégér!

Debrecen, 2015. augusztus 11.
Tornyi Ferenc

 

 

Mit tetszenek itt csinálni?

 

Folytatódik a korábbi, nagy sikerű interjúsorozatunk, melyben ezúttal Sárosi Boglárkával, a Vasutas Egyetértés Művelődési Központ (továbbiakban: VOKE) kulturális szervezőjével készült beszélgetésünket olvashatják, betekintést adva, mi is vár az érdeklődőkre a 2016/17. évi időszakban.


Hogyan kerültél bele a kultúra világába? Mióta dolgozol ezen a szakterületen?

- Baján, az Eötvös József Főiskolán végeztem művelődésszervező szakon. 15 éve dolgozom a szakmában, az iskola után közvetlenül elkezdtem dolgozni Budapesten, a Fővárosi Művelődési Házban. Egészen tavaly nyárig dolgoztam ott, azóta pedig itt, a VOKE Egyetértés Művelődési Központjában.

Mi egy kulturális szervező feladata?

- A legfontosabb talán – és ezt nem tanítják az iskolában-, hogy szeresse az embereket! Az emberek pontosan tudják, hogy a kevés szabadidejüket mivel szeretnék eltölteni, ma már nem az a feladat, hogy finoman irányítva mi mondjuk meg nekik. Nekünk az a dolgunk, hogy a kezdeményezéseiket segítsük és az elképzeléseiket megvalósítsuk. Fontos tudatosítani, hogy a mi feladatunk, elsősorban a háttérmunka, többek között a forrásteremtés, előkészítés, rendezvényügyelet, elszámolás, beszámolók készítése.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen tartalmas és színvonalas programsorozat megszervezését, egészen az ötlettől addig, amíg le nem jönnek a színpadról, az előadás végén?

- Az előadás végével a mi munkánk nem zárul le. Utána még sokféle adminisztrációs és pénzügyi feladatunk van, nem beszélve a produkció visszhangjáról, amit nagyon fontosnak érzek meghallgatni és levonni belőlük a megfelelő konzekvenciákat.
Egy régi, tapasztalt kollégámtól tanultam még kezdőként, hogy mennyire fontos „előtéri animátor”-nak lenni. Ez azt jelenti, amikor egy programra várom a nézőket, jó házigazdaként jelen vagyok közöttük az aulában. Fogadom őket, segítek eligazodni a Házban, valamint a helyszínre kísérem őket. Az előadás végén, vagy ha van szünet, megkérdezem a véleményüket a látottakról. Elviselem a kritikát  -ha van- és tanulok belőle. Ahhoz, hogy legközelebb is elégedetten távozzon a vendég, meg kell ismernem a véleményét. Akármennyire is szeretjük az elektronikus kapcsolattartást, a legközvetlenebb és legpontosabb válaszokat személyesen kaphatom. Már a következő program kialakításánál érdemes megkérdezni az embereket, ők mit látnának szívesen.

Milyen szempontok alapján szoktad kiválasztani az aktuális fellépőket?

- A közízlés az egyik legmeghatározóbb tényező. Hiába gondolok én arra, hogy ideje lenne egy elgondolkodtató, drámaibb darabot hozni a következő évadhoz, ha a mi közönségünk nevetni,  szórakozni szeret. Hiába gondolom én, hogy mindezt jó lenne délelőtt bemutatni, ha a közönségünknek csak a délutáni előadások felelnek meg. Fontos szempont még az ünnepeket, hosszú, családi hétvégéket figyelembe venni és jó ideje sajnos már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az emberek mikor kapnak fizetést, nyugdíjat. A hónap első felére rizikósabb nagyobb programot szervezni, az előbb említett okok miatt. Ugyanilyen meghatározó tényező a produkció tiszteletdíja, útiköltsége, egyéb járulékos költségei.

Mit lehet tudni az idei fellépőkről, szereplőkről?

- Ebben az évadban is a műfaji sokszínűséget vettem alapul. Ezért lesz egy élőszereplős darab, (színészi játék látható a színpadon, nem bábok és nem vetítés zajlik-a szerk.) egy gyermekkoncert és egy bábelőadás a kínálatban. A három produkció közül csak egyikükkel dolgoztunk korábban, mindig lehetőséget adunk újabb társulatok bemutatkozásához. Ez nem azt jelenti, hogy maga a társulat új, csak annyit, hogy nálunk vagy Debrecenben nem jártak még.

Ez a munkakör feltehetőleg nem ér véget péntek délután, hanem a hétvégéidet is igényelheti. A család menyire rugalmas a zsúfolt hétvégék vonatkozásában?

- Szerencsére a mi családunkban ez a munkabeosztás természetes. A párom is ebben a szakmában dolgozik, ezért aztán külön magyarázatra nem is szorul köztünk a munkaidő. A kislányom pedig ebbe született bele. Ebben a szakmában tudják jól, hogy „művházas gyerek”-nek lenni nem is olyan rossz. Persze a család, a nagyszülők segítsége nélkül mindez nem menne.

Garabonciás Gyermekszínház 2016/17-es évad

- Az évadot az adventi ünnepkörhöz kapcsolódóan várakozásra hangoló előadással kezdjük.

2016. november 17-én az ürömi székhelyű (Pest megye) Nektár Színház „Jégkirálynő” című darabját mutatjuk be.
Andersen meséje a szeretet erejéről szól. A valódi szeretet akkor sem múlik el, ha egy időre eltávolodunk egymástól. Szól még a hitről és a kitartásról, amelyek nélkül lehetetlennek tűnő helyzetekben elvesznénk. Gerda, Kay és a Jégkirálynő alakja kidolgozott, részletgazdag, látványos díszletek között, korhű jelmezekben kíséri a kis nézőket a előadás alatt.  A gyerekek megismerhetik Lappföldet (Finnország) és a színpadra varázsoljuk nekik az északi fényt.

2017. február 16-án egy igazi farsangi mulatságra hívjuk a gyerekeket, ahol együtt énekelhetnek, bolondozhatnak a Bóbita Zenekarral. Az együttes a „Bolond bál” című műsorukat hozza el hozzánk.

2017. április 13-án, húsvét előtt, nagycsütörtökön mutatjuk be az Ort-Iki Bábszínház előadásában a „Játék Dávid királyról” című bábjátékot.
A történet a kicsik erejéről, a nagyság átkáról, a Mindenható hatalmáról szól. Mindezt forgószínpadon, gyönyörű, faragott bábokkal és élőzenével láthatják a gyerekek. A darab a népi vallásosság drámai hagyományaiból, zsoltárokból, bibliai szövegekből szövi fordulatos mesévé Dávid, a pásztorfiú harcát Góliáttal.

A beszélgetés word formátumban letölthető a: http://www.vmuvhaz.eoldal.hu/cikkek/letoltheto-dokumentumok.html oldalról

Bánszegi József (Egyetértés Szerenád Zenekar)


Folytatódik a korábbi, nagy sikerű interjúsorozatunk, melyben ezúttal Bánszegi Józseffel, az Egyetértés Szerenád Zenekar tagjával készült interjúnkat olvashatják.

Majd fél évszázados a zenekar. Mit tudhatunk a kialakulásról? Mit lehet tudni a zenekarról?

- Nálunk nincs a zenekarnak vezetője. Ha elegánsan akarom kifejezni magam, akkor azt kell mondjam, hogy „első az egyenlők között”. Nálunk mindenki vezető. Ez azt takarja, hogy a felkérések nemcsak hozzám érkeznek, hanem a zenekar többi tagjához is és ebben az esetben már automatikusan ő a vezető. Persze, az más kérdés, hogy leginkább én koordinálom. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy koordinátora vagyok az együttesnek.

Ketten a zenekar tagjai közül, valóban fél évszázaddal ezelőtt jelentünk meg itt, a színpadon. De maga, a Szerenád együttes 1999-től létezik, mely 5 főből áll.
Az együttes a Pengető zenekarból nőtte ki magát, amely a korábbi Járműjavító dolgozóiból verbuválódott össze, méghozzá úgy – és itt már utalnék a hangszerekre-, hogy ők készítették a hangszerek egy részét is, hiszen ezek az emberek valóban ezermesterek voltak.

1999-ben a VASUTAS EGYETÉRTÉS MŰVELŐDÉSI  KÖZPONT  fennállásának 100 éves évfordulójára  rendezett ünnepségre Husi József megkeresésére Nagy László és én gyűjtöttük össze a  még elérhető tagokat./ Mézes Lajos, Tarjáni István és Lajos öcsém/ Velük játszottunk el  körülbelül negyedórában ún. vagongyári számokat amit nagy tetszéssel fogadott a közönség. Ezen felbuzdulva határoztuk el a folytatást  Így alakult a Szerenád  együttes. A Művelődési Ház befogadott bennünket is.
 Itt tarthatjuk a próbáinkat, biztosítják a technikát is Amit ez alkalommal is szeretnék megköszönni!

Milyen típusú, hangzású hangszerekkel szórakoztatják a nagyérdeműt?

- Kezdetben olyan unikális hangszereken játszottunk mint a: Hawaii- gitár (  A 48-50-es években nagyon „futott”. Szenzációs hanghatású és, ahogy mondani szokták különösen a nőket ez „elbűvölte”), mandolin (olasz eredetű hangszer mely a hegedű nyolc húros pengetős változata), és az itt a Járműben’ készített pendolin mely a mandolin helyi magyar változata, ill. akusztikus gitár. Később ahogyan jöttek az új tagok színesedett a hangzás bongó dobbal, hegedűvel, furulyával és szintetizátorral majd szaxofonnal. Ez nem jelentett ennyi tagot hanem egy zenészünk több hangszeren is játszik.

Milyen komolyabb, hangzatosabb sikereket ért el eddig a zenekar?

-  A Vasutasok Szakszervezete országos „Ki mit tud?”-jain léptünk fel több évben. A megyei nyugdíjas versenyein is rendszeresen szerepeltünk a Bartók teremben, Ezeken a vetélkedőkön minden esetben első helyezettek lettünk.
De van ennek egy humoros szépséghibája. Tudniillik, ilyen összetételben  ahogyan mi indultunk ( mandolin, hawaii, gitár,  bongódob) nem volt ellenfél. Tehát nem volt összehasonlítási alapja a mi produkciónknak.
A zsűriknek is tetszett, amit játszottunk, de a közönségnek még inkább- különleges számokkal, különleges hanghatásokkal és azzal, hogy énekeltünk is. Tegyem hozzá, hogy az együttesben mindenki amatőr. Az elnyert díjak itt a művházi vitrinekben lettek elhelyezve.

Az énekesünk - Halász Gyula valamilyen úton- módon kapcsolatba került a Budapest Televízióval (ez a szerkesztőség már megszűnt) és megkérdezte, hogy egy ilyen zenekar és egy promóciós anyag érdekli-e őket és azt mondták, hogyne. Egy alkalommal felutaztunk a fővárosba, felvettek egy negyed órát, lejátszották a Budapest TV-ben és utána majdnem egy fél évig telefonálgattak be a TV-be, hogy kik voltak ezek, milyen együttes volt ez, mert ők még ilyet nem hallottak és kérnék, javasolnák, hogy kerítsenek sort arra, hogy még lépjünk fel  de ennek is van egy szépséghibája: nemhogy ők fizettek volna, hanem nekünk kellett fizetni. Fizetnünk kellett azért, hogy fellépjünk. A mi tv-s szereplésünknek ezzel vége lett.

Sajnos nemcsak kellemes emlékeink vannak. Az egyik alapító tagunk  a hawaii gitáros Hajdu László és Dr. Szegedi Sándor elhunytak. Már nélkülük, de értük és az emlékükért is játszunk.

Milyen egyéb, nem debreceni vagy éppen helyi fellépések voltak/vannak?

-  A Vasutas Napok-ra rendszeresen kaptuk a felkérést. A tánccsoporttal együtt mi is felléptünk Záhonytól Nyíregyházáig, Szolnoktól Törökszentmiklósig. .
Ezen túlmenően, esetenként keresnek bennünket falunapok alkalmával, pl.: Mikepércs, Sáránd, Kokad, Kaba, Macs. Ezeken a helyeken, a helyi alkalomhoz illő számokkal lépünk fel.
Ja, és Budapestre is hívtak, hogy lépjünk fel a vasutas napi központi ünnepségen, de kitértünk előle, mert a mi korunkban már a hosszú utazás igencsak megterhelő.

Hangsúlyozni szeretném, hogy mi –ingyen lépünk fel mindenhol. Én ezt mindig kérem, hogy a moderátor a fellépéseknél, a bemutatásnál jelentse be , hogy mi grátisz, köszönetért megyünk mindenhova. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy szép számmal kérnek tőlünk műsort.

Debrecenben két olyan hely van, ahova rendszeresen, fix időpontban lépünk fel.
Az egyik a Református Szeretetotthon. Ez a Nagyerdei körúton található. Ez egy, bentlakásos, egyházi nyugdíjas intézmény. Ott minden hónap, utolsó keddi napján 15 és 17 óra között játszunk a bentlakóknak. Nagy szeretettel fogadják a fellépéseinket. Másik, ahová minden hónapban, rendszeresen járunk, a Vörösmarty utcai nyugdíjas klub. Ott minden hónap, első szerdáján 14 és 16 óra között lépünk fel most már évek óta. Itt már táncolnak is, nemcsak hallgató közönséggel találkozhatunk.
4. éve- a Fórum Debrecen Bevásárlóközpontban, az adventi hónapban, tehát decemberben játszunk egy órát, kifejezetten karácsonyi csokrot adunk elő.
Újabban a vakok és csökkentlátóakhoz is rendszeresen  meghívnak  bennünket. Ezen túlmenően pedig Anyák Napja, Nőnap és a Mikulás farsangi  , szüreti ünnepségeken, különböző nyugdíjas klubokban, / például a Szávay Gyula utcai nyugdíjas klubban vagy a Csapókerti Művelődési Házban/ is fel szoktunk lépni.

A tavalyi évben 45 db fellépésünk volt. Ez nem kevés fellépés!/ 2011-ben 37 db, 2012-ben 29 db, 2013-ban 26 db, 2014-ben 38 db.

Hogyan alakult ki a kapcsolat a Vasutas Művelődési Házzal?

- Ez 1999-ben  kezdődött a kapcsolat. Befogadott minket is a Művelődési Ház. Azóta is itt tarthatjuk a próbáinkat, biztosítják a technikát. Felkérésükre  örömmel  állunk rendelkezésre.

- Rendszeresen járunk a Házba és ezért a lehetőségért, ismét szeretnénk köszönetünket kifejezni!

Milyen stílusú, típusú zenével szórakoztatják a nagyérdeműt?

- A repertoárról: csárdások, hallgatók, asztali zenék, operett, latin zene (olasz, dél-amerikai), népi zenék, (egészen sok orosz számot kérnek és fogadnak örömmel a hallgatók- egészen a Katyusától kezdve a Trojkáig.).
De játszunk örökzöldeket mai slágereket is.
Nemcsak a régi számokat játsszuk, hanem mi is építkezünk és már hozzuk az új számokat. Behoztuk például a Pálinkadal-t., Most múlik ... Honfoglalás betét dalát stb.

Hogy lehet az érzelmeket kezelni énekesként, zenészként?

- Nem egyszerű. Erre a legjobb megoldás, hogy nem szabad nézni a közönséget. Mi is elérzékenyülünk a közönségi reakciókat figyelvén. Ezeket ők (a közönség) a saját élményeire, emlékeire, ifjúságára vezeti vissza és bizony gyakorta megkönnyezik.

Az Egyetértés Szerenád zenekar tagjai, életkorukkal megjelölve:

Nagy László (86 éves), Rózsa János (78 éves), Dr. Kovács Lajos (68 éves) és jómagam (76 éves).

Hát, így élünk mi. Ameddig tudunk, addig játszunk. Ameddig hívnak bennünket, addig megyünk a köszönő szóért….

A beszélgetés word formátumban letölthető a: http://www.vmuvhaz.eoldal.hu/cikkek/letoltheto-dokumentumok.html oldalról

 

 

Menüpontok

Beszélgetés Kardos Ilonával a VOKE Egyetértés Művelődési Központja Intézményvezetőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Pákozdi Evelinnel Szupersztár Mazsorett- és Táncegyesület vezetőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Kocsis Józseffel az Éremgyűjtő Szakkör vezetőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Elek Szabolccsal a „Szatyor” debreceni egyesület alelnökével

Cikkek: 0

Beszélgetés Thalwieserné Plichta Edittel a VOKE Egyetértés Művelődési Központjának művelődésszervezőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Nánási Sándorral Az „Abakusz” színjátszó-körnek a művészeti vezetőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Szabó Istvánnal és Krajcsír Józseffel

Cikkek: 0

Beszélgetés Vincze Istvánnal a Debreceni QRP Rádióamatőr Elektronikai Egylet vezetőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Kerékgyártó Kálmánnal a "Maticska Jenő Alkotó és Képzőművészeti Kör" vezetőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Sárosi Boglárkával a VOKE Egyetértés Művelődési Központjának új művelődésszervezőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Kardos Ilonával a II. VOKE Musical és Színjátszó Fesztiválról

Cikkek: 0

Beszélgetés Sóvágó Csabával az Alföld Színpad társulatának vezetőjével

Cikkek: 0

Összefoglaló a TEMI 25 éves működéséről

Cikkek: 0

Beszélgetés Müller Károllyal a VOKE Egyetértés Művelődési Központjának volt vezetőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Háda János színész-rendezővel

Cikkek: 0

Beszélgetés Böröndi Tamással a Vidám Színpad igazgatójával

Cikkek: 0

Beszélgetés Nehéz Györggyel az Utasellátó kiállítás gyűjtemény tulajdonosával

Cikkek: 0

Beszélgetés a Betonlégy együttes tagjaival

Cikkek: 0

Beszélgetés Faragóné Zilahy-Sebess Erzsébettel a Szőnyi Pál Ásványbarát Kör vezetőjével.

Cikkek: 0

Beszélgetés Sárosi Boglárkával, a VOKE Egyetértés Művelődési Központ kulturális szervezőjével

Cikkek: 0

Beszélgetés Bánszegi Józseffel, az Egyetértés Szerenád Zenekar tagjával

Cikkek: 0